Szitaformula

A matematikában a halmazelméletben a szitaformula egy halmazok elemszámának meghatározását segítő módszer. Főként a kombinatorikában, a számelméletben és a valószínűségszámításban alkalmazzák.

A képlet az alaphalmaz méretét nem feltétlenül diszjunkt részhalmazainak méretével fejezi ki. A nem diszjunkt halmazok méretének összege a méretet felülről becsli, melyet a metszetek méretének kivonásával korrigál.

Bővebb leírás

A szitaformula három halmazra

Ismert, hogy ha A {\displaystyle A} és B {\displaystyle B} véges halmazok, akkor

| A B | = | A | + | B | | A B | {\displaystyle |A\cup B|=|A|+|B|-|A\cap B|}

Itt már felismerhető az alapelv: | A | + | B | {\displaystyle |A|+|B|} felülről becsüli az | A B | {\displaystyle |A\cup B|} unió elemszámát. Ennek korrigálására egyszer ki kell vonni a | A B | {\displaystyle |A\cap B|} metszet elemszámát, mivel ezeket az elemeket mind az A {\displaystyle A} , mind a B {\displaystyle B} halmazhoz hozzászámoltuk, így kétszer lettek beszámolva.

A módszert kétszer alkalmazva

| A B C | = | A | + | B | + | C | | A B | | A C | | B C | + | A B C | {\displaystyle |A\cup B\cup C|=|A|+|B|+|C|-|A\cap B|-|A\cap C|-|B\cap C|+|A\cap B\cap C|}

Általában, n {\displaystyle n} halmaz esetén a képlet

X = A 1 A 2 A n {\displaystyle X=A_{1}\cup A_{2}\cup \dotsb \cup A_{n}}
  • Első közelítésként az összes halmaz elemszámát beleszámoltuk. Ez egy felső becslés.
X = A 1 A 2 A n {\displaystyle X=A_{1}\cup A_{2}\cup \dotsb \cup A_{n}}
  • Második közelítésként kivonjuk a páronként képzett metszetek elemszámát, mivel ezeket kétszer számoltuk. Ezzel egy alsó becslést kapunk.
| X | 1 i n | A i |   1 i < j n | A i A j | {\displaystyle |X|\geq \sum _{1\leq i\leq n}|A_{i}|~-\sum _{1\leq i<j\leq n}|A_{i}\cap A_{j}|}
  • Az előző művelettel töröltük a hármas metszetek elemszámát az összegből, így azt újra hozzá kell adnunk. Ez egy felső becslés.
| X | 1 i n | A i |   1 i < j n | A i A j |   + 1 i < j < k n | A i A j A k | {\displaystyle |X|\leq \sum _{1\leq i\leq n}|A_{i}|~-\sum _{1\leq i<j\leq n}|A_{i}\cap A_{j}|~+\sum _{1\leq i<j<k\leq n}|A_{i}\cap A_{j}\cap A_{k}|}
  • Az előző művelettel kétszer hozzáadtuk a négyes metszetek elemszámát, így azt újra le kell vonnunk. Ez egy alsó becslés.
| X | 1 i n | A i |   1 i < j n | A i A j |   + 1 i < j < k n | A i A j A k |   1 i < j < k < l n | A i A j A k A l | {\displaystyle |X|\geq \sum _{1\leq i\leq n}|A_{i}|~-\sum _{1\leq i<j\leq n}|A_{i}\cap A_{j}|~+\sum _{1\leq i<j<k\leq n}|A_{i}\cap A_{j}\cap A_{k}|~-\sum _{1\leq i<j<k<l\leq n}|A_{i}\cap A_{j}\cap A_{k}\cap A_{l}|}
  • Így haladunk tovább, amíg el nem fogynak a metszetek.

A kételemű esetről általánosítható teljes indukcióval.

Alternatív alak

Az

| X | = I { 1 , , n } ( 1 ) | I | + 1 | A I | {\displaystyle |X|=\sum _{\emptyset \not =I\subseteq \{1,\dotsc ,n\}}\left(-1\right)^{|I|+1}|A_{I}|}

képlet írható úgy is, mint

| X | = I { 1 , , n } , | I |   páratlan | A I | I { 1 , , n } , | I |   páros | A I | {\displaystyle |X|=\sum _{{I\subseteq \{1,\dotsc ,n\},} \atop {|I|~{\text{páratlan}}}}|A_{I}|-\sum _{{\emptyset \not =I\subseteq \{1,\dotsc ,n\},} \atop {|I|~{\text{páros}}}}|A_{I}|}

hiszen a páratlan elemszámú metszeteket hozzáadjuk, a páros számúakat kivonjuk.

Alkalmazása

Poincaré és Sylvester szitaformulája a valószínűségekre alkalmazza a képletet:

Legyen ( Ω , Σ , P ) {\displaystyle (\Omega ,\Sigma ,P)} valószínűségi tér, és legyenek A i {\displaystyle A_{i}} események benne. Ekkor

P ( i = 1 n A i ) = k = 1 n ( ( 1 ) k + 1 I { 1 , , n } , | I | = k P ( i I A i ) ) {\displaystyle P\left(\bigcup _{i=1}^{n}A_{i}\right)=\sum _{k=1}^{n}\left((-1)^{k+1}\!\!\sum _{I\subseteq \{1,\dotsc ,n\}, \atop |I|=k}\!\!\!\!P\left(\bigcap _{i\in I}A_{i}\right)\right)}

A mértékek additivitása miatt a bizonyítás egy az egyben átvihető a valószínűségszámításba. Például három eseményre

P ( A B C ) = P ( A ) + P ( B ) + P ( C ) P ( A B ) P ( A C ) P ( B C ) + P ( A B C ) {\displaystyle {P(A\cup B\cup C)=P(A)+P(B)+P(C)-P(A\cap B)-P(A\cap C)-P(B\cap C)+P(A\cap B\cap C)}} .

Általában is igaz véges mértékű halmazalgebrákra.

Példa

Szokás, hogy karácsony előtt egy-egy közösség úgy dönt, hogy véletlenszerűen döntik el, ki kit ajándékoz meg. Hogyha valakinek saját magát kellene megajándékoznia, akkor az elveszi az ő meglepetését. Kérdés, mekkora ennek a valószínűsége?

Matematikailag kifejezve a keresett esemény A := Legalább egy tagnak saját magát kell megajándékoznia. Ez ekvivalens az Ai := Az i-edik tagnak saját magát kell megajándékoznia események uniójával, ahol i { 1 , , n } {\displaystyle i\in \{1,\dotsc ,n\}} , ahol n a részt vevők száma. A szitaformulával

P ( i = 1 n A i ) = k = 1 n ( ( 1 ) k + 1 I { 1 , , n } , | I | = k P ( i I A i ) ) {\displaystyle P\left(\bigcup _{i=1}^{n}A_{i}\right)=\sum _{k=1}^{n}\left((-1)^{k+1}\!\!\sum _{I\subseteq \{1,\dotsc ,n\}, \atop |I|=k}\!\!\!\!P\left(\bigcap _{i\in I}A_{i}\right)\right)}

Mivel az azonos méretű metszethalmazok valószínűsége egyenlő, ez a következő alakra egyszerűsíthető:

n P ( A 1 ) ( n 2 ) P ( A 1 A 2 ) + ( n 3 ) P ( A 1 A 2 A 3 ) ( n 4 ) P ( A 1 A 2 A 3 A 4 ) {\displaystyle {nP(A_{1})-{\binom {n}{2}}P(A_{1}\cap A_{2})+{\binom {n}{3}}P(A_{1}\cap A_{2}\cap A_{3})-{\binom {n}{4}}P(A_{1}\cap A_{2}\cap A_{3}\cap A_{4})}}
+ ( n 5 ) P ( A 1 A 2 A 3 A 4 A 5 ) + + ( 1 ) n + 1 P ( A 1 A n ) {\displaystyle {+{\binom {n}{5}}P(A_{1}\cap A_{2}\cap A_{3}\cap A_{4}\cap A_{5})-\dotsb +\dotsb +(-1)^{n+1}P(A_{1}\cap \dotsb \cap A_{n})}} ,

Annak a valószínűsége, hogy k {\displaystyle k} adott tag a saját ajándékát kapja:

P ( A 1 A 2 A 3 A k ) = 1 n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n k + 1 ) {\displaystyle P(A_{1}\cap A_{2}\cap A_{3}\cap \dotsb \cap A_{k})={\frac {1}{n\cdot (n-1)\cdot (n-2)\cdot \dotsm \cdot (n-k+1)}}} .

A binomiális együtthatók definíciója alapján

P ( A 1 A n ) = n 1 n n ( n 1 ) 1 2 1 n ( n 1 ) + n ( n 1 ) ( n 2 ) 1 2 3 1 n ( n 1 ) ( n 2 ) {\displaystyle {P(A_{1}\cup \dotsb \cup A_{n})=n\cdot {\frac {1}{n}}-{\frac {n(n-1)}{1\cdot 2}}\cdot {\frac {1}{n(n-1)}}+{\frac {n(n-1)(n-2)}{1\cdot 2\cdot 3}}\cdot {\frac {1}{n(n-1)(n-2)}}}}
n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n 3 ) 1 2 3 4 1 n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n 3 ) + n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n 3 ) ( n 4 ) 1 2 3 4 5 1 n ( n 1 ) ( n 2 ) ( n 3 ) ( n 4 ) {\displaystyle {-{\frac {n(n-1)(n-2)(n-3)}{1\cdot 2\cdot 3\cdot 4}}\cdot {\frac {1}{n(n-1)(n-2)(n-3)}}+{\frac {n(n-1)(n-2)(n-3)(n-4)}{1\cdot 2\cdot 3\cdot 4\cdot 5}}\cdot {\frac {1}{n(n-1)(n-2)(n-3)(n-4)}}}}
+ + + ( 1 ) n + 1 1 1 2 3 n {\displaystyle {-\dotsb +\dotsb -\dotsb +\dotsb +(-1)^{n+1}\cdot {\frac {1}{1\cdot 2\cdot 3\cdot \dotsm \cdot n}}}} .

Egyszerűsítve

P ( A 1 A n ) = 1 1 1 2 + 1 1 2 3 1 1 2 3 4 + 1 1 2 3 4 5 + + + ( 1 ) n + 1 1 1 2 3 n {\displaystyle {P(A_{1}\cup \dotsb \cup A_{n})=1-{\frac {1}{1\cdot 2}}+{\frac {1}{1\cdot 2\cdot 3}}-{\frac {1}{1\cdot 2\cdot 3\cdot 4}}+{\frac {1}{1\cdot 2\cdot 3\cdot 4\cdot 5}}-\dotsb +\dotsb -\dotsb +\dotsb +(-1)^{n+1}\cdot {\frac {1}{1\cdot 2\cdot 3\cdot \dotsm \cdot n}}}} .

Rövidebben

P ( A 1 A n ) = 1 k = 0 n ( 1 ) k k ! {\displaystyle P(A_{1}\cup \dotsb \cup A_{n})=1-\sum _{k=0}^{n}{\frac {(-1)^{k}}{k!}}}

Nagy csoportok esetén az k ! {\displaystyle k!} faktoriális nagyonm nagy, és a tagok száma is nagyon megnő. Ekkor célravezető az n {\displaystyle n\to \infty } határértéket felhasználni:

lim n ( 1 k = 0 n ( 1 ) k k ! ) = 1 k = 0 ( 1 ) k k ! = 1 e 1 = 1 1 e 63 , 2 % {\displaystyle \lim _{n\to \infty }\left(1-\sum _{k=0}^{n}{\frac {(-1)^{k}}{k!}}\right)=1-\sum _{k=0}^{\infty }{\frac {(-1)^{k}}{k!}}=1-e^{-1}=1-{\frac {1}{e}}\approx 63{,}2\,\%}

A sorfejtésben a természetes exponenciális függvény 0 {\displaystyle 0} körüli Taylor-sorát ismerhetjük fel a x = 1 {\displaystyle x=-1} helyen. A határérték 1 1 e {\displaystyle 1-{\frac {1}{e}}} , ami azt jelenti, hogy nagy csoportokban körülbelül 63 , 2 % {\displaystyle 63{,}2\,\%} annak az esélye, hogy legalább egyvalaki a saját ajándékát kapja.[1][2]

Források

  1. Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 1. Auflage, Wiesbaden 1997, 74–77. o.
  2. Stefan Bartz. Selbst-Bewichtelungen in 2 von 3 Spielen (2013) 
  • Norbert Henze: Stochastik für Einsteiger. Eine Einführung in die faszinierende Welt des Zufalls. Springer Spektrum, 10. Auflage, Wiesbaden 2016, S. 70–76.
  • Klaus Dohmen: Improved Bonferroni Inequalities via Abstract Tubes – Inequalities and Identities of Inclusion-Exclusion Type. Springer-Verlag, 2003, ISBN 3-540-20025-8.
  • Stasys Jukna: Extremal Combinatorics. Springer, Mai 2001, ISBN 3-540-66313-4.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prinzip von Inklusion und Exklusion című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.