Számelméleti függvények

Számelméleti függvénynek nevezünk a matematikában egy olyan függvényt, amelynek értelmezési tartománya a természetes számok halmaza (kivéve esetleg a nullát), értékkészlete pedig a komplex számok egy részhalmaza. Vagyis f :   N C {\displaystyle f:\ \mathbb {N} \rightarrow \mathbb {C} } alakú függvényekről van szó.

Példák

Rengetegféle számelméleti függvényt definiáltak és vizsgáltak már. Ezek közül néhány nevezetes függvény nevét (ha van) és jelét foglaljuk össze. (A továbbiakban jelölje P {\displaystyle \mathbb {P} } a pozitív prímszámok halmazát.)

Egész értékű számelméleti függvények

jel név (nevek) jelentés definitív képlet(ek)
d(n) osztószám-függvény az argumentum osztóinak száma N + N ; {\displaystyle \mathbb {N} ^{+}\rightarrow \mathbb {N} ;}
d ( n ) {\displaystyle d(n)}  := | { k N   |   k | n } | {\displaystyle |\{k\in \mathbb {N} \ |\ k|n\}|}  := d | n d 0 {\displaystyle \sum _{d|n}d^{0}}
σ(n) osztóösszeg-függvény (szigma-függvény) az argumentum osztóinak összege N N ;   σ ( n )   :=     d | n   1 d n d {\displaystyle \mathbb {N} \rightarrow \mathbb {N} ;\ \sigma (n)\ :=\ \sum _{\begin{matrix}{\mbox{ }}_{d|n}\\{\mbox{ }}_{1\leq d\leq n}\end{matrix}}d}
s(n) valódiosztóösszeg-függvény az argumentum valódi osztóinak összege N N ;   s ( n )   :=     d | n   1 d < n d {\displaystyle \mathbb {N} \rightarrow \mathbb {N} ;\ s(n)\ :=\ \sum _{\begin{matrix}{\mbox{ }}_{d|n}\\{\mbox{ }}_{1\leq d<n}\end{matrix}}d}
σx(n) osztóhatványösszeg-
függvény
az argumentum osztóinak valós, rögzített kitevőjű hatványának összege N N {\displaystyle \mathbb {N} \rightarrow \mathbb {N} } ; σ x ( n ) {\displaystyle \sigma _{x}(n)} := {\displaystyle :=}   d | n   1 d n d x {\displaystyle \sum _{\begin{matrix}{\mbox{ }}_{d|n}\\{\mbox{ }}_{1\leq d\leq n}\end{matrix}}d^{x}} (x∈R)
P(n) osztószorzat-függvény az argumentum osztóinak szorzata N N ;   P ( n )   :=     d | n   1 d n d {\displaystyle \mathbb {N} \rightarrow \mathbb {N} ;\ P(n)\ :=\ \prod _{\begin{matrix}{\mbox{ }}_{d|n}\\{\mbox{ }}_{1\leq d\leq n}\end{matrix}}d}
ν(n) nű-függvény az argumentum prímtényezőinek száma (multiplicitással számolva)
χ(n) khí-függvény az argumentum különböző prímtényezőinek száma N + N ; {\displaystyle \mathbb {N} ^{+}\rightarrow \mathbb {N} ;}
χ ( n ) {\displaystyle \chi (n)}  := | { p P   |   p | n } | {\displaystyle |\{p\in \mathbb {P} \ |\ p|n\}|}  :=   p | n   p P p 0 {\displaystyle \sum _{\begin{matrix}{\mbox{ }}_{p|n}\\{\mbox{ }}_{p\in \mathbb {P} }\end{matrix}}p^{0}}
φ(n) Euler-függvény (fí-függvény) az argumentumhoz relatív prím, nála nem nagyobb pozitív egészek száma NN;
φ(n):= │{k∈Z : 1≤k≤n  ∧  (n, k)=1 }│
μ(n) Möbius-függvény (mű-függvény) egy, a számok négyzetmentességét „mérő” függvény N + { 1 , 0 , 1 } {\displaystyle \mathbb {N} ^{+}\rightarrow \left\{-1,0,1\right\}} ;
μ   ( n ) {\displaystyle \mu \ (n)} := {\displaystyle :=} { 1 , ha  n = 1 ; ( 1 ) χ ( n ) , ha  n = p 1 p 2 . . . p χ ( n ) ; 0 , ha   p P :   p 2 | n . {\displaystyle {\begin{cases}1,&{\mbox{ha }}n=1;\\(-1)^{\chi (n)},&{\mbox{ha }}n=p_{1}p_{2}...p_{\chi (n)};\\0,&{\mbox{ha}}\ \exists p\in \mathbb {P} :\ p^{2}|n{\mbox{.}}\\\end{cases}}}
π(n) diszkrét prímszámláló függvény az argumentumnál nem nagyobb prímek száma NN; π(n) := │{p∈N: d(p)=2 ∧ p≤n}│
g(n) lnko-összeg-függvény az argumentumnál nem nagyobb pozitív egészek és az argumentum legnagyobb közös osztóinak összege g ( n )   :=   i = 1 n ( n , i ) {\displaystyle g(n)\ :=\ \sum _{i=1}^{n}(n,i)} [1]

Valós értékű számelméleti függvények

  • A Λ(n) von Mangoldt-függvény: Λ ( n )   :=   { ln p ha    ( p , k ) P × N + :   n = p k ; 0 egy e ´ bk e ´ nt. {\displaystyle \Lambda (n)\ :=\ {\begin{cases}\ln p&{\mbox{ha }}\ \exists \left(p,k\right)\in \mathbb {P} \times \mathbb {N} ^{+}:\ n=p^{k};\\0&{\mbox{egy}}{\acute {e}}{\mbox{bk}}{\acute {e}}{\mbox{nt.}}\end{cases}}}

Komplex értékű számelméleti függvények

Fontosabb fogalmak

Additivitás és multiplikativitás

  • Egy   f   {\displaystyle \ f\ } számelméleti függvény additív, ha bármely a , b N {\displaystyle a,b\in \mathbb {N} } ,   ( a , b ) = 1   {\displaystyle \ (a,b)=1\ } esetén   f ( a b ) = f ( a ) + f ( b )   {\displaystyle \ f(ab)=f(a)+f(b)\ } . Ha az   ( a , b ) = 1   {\displaystyle \ (a,b)=1\ } feltétel elhagyható, akkor totálisan additív számelméleti függvényről beszélünk.
  • Egy   f   {\displaystyle \ f\ } számelméleti függvény multiplikatív, ha bármely a , b N {\displaystyle a,b\in \mathbb {N} } ,   ( a , b ) = 1   {\displaystyle \ (a,b)=1\ } esetén   f ( a b ) = f ( a ) f ( b )   {\displaystyle \ f(ab)=f(a)f(b)\ } . Ha az   ( a , b ) = 1   {\displaystyle \ (a,b)=1\ } feltétel elhagyható, akkor totálisan multiplikatív számelméleti függvényről beszélünk.

Dirichlet-konvolúció (Dirichlet-összeg, konvolúció)

Két számelméleti függvény (Dirichlet-)konvolúcióját így definiálják:

( f g ) ( n ) := d n f ( n d ) g ( d ) , n N , {\displaystyle (f*g)(n):=\sum _{d\mid n}f\!\left({\frac {n}{d}}\right)g(d),\quad n\in \mathbb {N} ,}

ahol d végigmegy n összes osztóján.

Egy f számelméleti függvény összegfüggvénye megkapható a konstans 1 függvénnyel való konvolválással:

F ( n ) = ( f I 0 ) ( n ) = d n f ( d ) , n N . {\displaystyle F(n)=(f*I^{0})(n)=\sum _{d\mid n}f(d),\quad n\in \mathbb {N} .}

ahol I 0 {\displaystyle I^{0}} a konstans 1 függvény.

I 0 {\displaystyle I^{0}} invertálható a konvolválásra; inverze a Möbius-féle μ függvény. Ebből adódik a Möbius-féle megfordítási képlet, amivel az összegfüggvényből visszanyerhető a függvény.

A konvolúcióra teljesülnek a következők:

  • Két multiplikatív függvény konvolúciója multiplikatív
  • Két teljesen multiplikatív függvény konvolúciója nem biztos, hogy teljesen multiplikatív
  • Minden számelméleti függvény invertálható, ami az 1 helyen nem nulla
  • Ez az inverz éppen akkor multiplikatív, ha az eredeti függvény is az
  • Teljesen multiplikatív függvény inverze nem feltétlenül teljesen multiplikatív
  • A konvolúció egységeleme a η függvény, amit így értelmeznek: η(1)=1, és η(n)=0, ha n>1.
  • A számelméleti függvények algebrai struktúrája a komponensenkénti összeadásra, a skalárral szorzásra, és a konvolúcióra nézve:
  • Ennek a struktúrának a multiplikatív csoportját azok a függvények alkotják, amik nem tűnnek el az 1 helyen.

A konvolúció helyett a komponensenkénti szorzással is kommutatív algebrát alkotnak, ez azonban számelméletileg nem érdekes. Ez az algebra izomorf a komplex számsorozatok algebrájával.

Bell-sorozat

Ha f számelméleti függvény, és p adott prím, akkor f Bell-sorozata így definiálható modulo p:

f p ( x ) = n = 0 f ( p n ) x n . {\displaystyle f_{p}(x)=\sum _{n=0}^{\infty }f(p^{n})x^{n}.}

Belátható, hogy két számelméleti függvény azonos, ha összes Bell-sorozatuk megegyezik. Két számelméleti függvény egyenlő akkor és csak akkor, ha:

f p ( x ) = g p ( x ) {\displaystyle f_{p}(x)=g_{p}(x)} minden p prímre.

Jelölje most f és g konvolúcióját h. Ekkor minden p prímre:

h p ( x ) = f p ( x ) g p ( x ) . {\displaystyle h_{p}(x)=f_{p}(x)g_{p}(x).\,}

Ezzel könnyű Dirichlet-invertálni a számelméleti függvényeket.

Ha f teljesen multiplikatív, akkor:

f p ( x ) = 1 1 f ( p ) x . {\displaystyle f_{p}(x)={\frac {1}{1-f(p)x}}.}

Néhány számelméleti függvény Bell-sorozata:

  • A μ {\displaystyle \mu } Möbius-függvényé μ p ( x ) = 1 x . {\displaystyle \mu _{p}(x)=1-x.}
  • Az Euler-féle ϕ {\displaystyle \phi } függvényé ϕ p ( x ) = 1 x 1 p x . {\displaystyle \phi _{p}(x)={\frac {1-x}{1-px}}.}
  • A ν {\displaystyle \nu } függvényé ν p ( x ) = 1. {\displaystyle \nu _{p}(x)=1.}
  • A λ {\displaystyle \lambda } Liouville-függvényé λ p ( x ) = 1 1 + x . {\displaystyle \lambda _{p}(x)={\frac {1}{1+x}}.}
  • Az Idk hatványfüggvényé ( Id k ) p ( x ) = 1 1 p k x . {\displaystyle ({\textrm {Id}}_{k})_{p}(x)={\frac {1}{1-p^{k}x}}.} Idk a teljesen multiplikatív hatványfüggvény: Id k ( n ) = n k {\displaystyle \operatorname {Id} _{k}(n)=n^{k}} .
  • A σ k {\displaystyle \sigma _{k}} osztóösszeg-függvényé ( σ k ) p ( x ) = 1 1 ( 1 + p k ) x + p k x 2 . {\displaystyle (\sigma _{k})_{p}(x)={\frac {1}{1-(1+p^{k})x+p^{k}x^{2}}}.}

Források

  • Freud–Gyarmati: Számelmélet
  • Apostol, Tom M. (1976), Introduction to analytic number theory, Undergraduate Texts in Mathematics, New York-Heidelberg: Springer-Verlag, MR0434929, ISBN 978-0-387-90163-3

Jegyzetek

  1. Itt (n,i) az n,i számok legnagyobb közös osztóját jelöli

Külső hivatkozások

Ez a matematikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!