Salaspils
| Salaspils | |||
 | |||
| A vasútállomás épülete Salaspilsben | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Vidzeme | ||
| Alapítás éve | 1993 | ||
| Irányítószám | LV-2121, LV-2169 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 826 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 56° 51′ 41″, k. h. 24° 21′ 00″56.861388888889, 24.3556.861389°N 24.350000°EKoordináták: é. sz. 56° 51′ 41″, k. h. 24° 21′ 00″56.861388888889, 24.3556.861389°N 24.350000°E | |||
| Salaspils weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salaspils témájú médiaállományokat. | |||
Salaspils (1917-ig Kirchholm) város Lettországban, a történelmi Livónia déli részén (Vidzeme), a Daugava folyó partján.
Története
1206-ban a korábban keresztesek építette Holm erődjét foglalták el rövid ostrommal a Kardtestvérek lovagjai vezette német sereg legyőzve Ako fejedelem védőit. Az elfoglalt és megerősített várat ugyanabban az évben Polock fejedelme ostromolja meg. A két hetes ostrom sikertelen, a várat sikerrel védi meg másfél tucat német és szövetségesük. Az ostrom során az oroszok megpróbálják lemásolni a németek kőhajító gépét, de saját embereik esnek áldozatul.[2][3][4]
1605-ben a svéd-lengyel háború során a város mellett zajlott a kircholmi csata, a Livóniában előrenyomuló svéd seregeket itt verték le a számbelileg jóval kisebb létszámú lengyelek.
A második világháború idején a németek megsemmisítő tábort létesítettek itt.
Jegyzetek
- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
- ↑ Livónia Henrik krónikája X:8 ... Mindenki számára célszerűnek tűnt, hogy ... hadba szálljanak a Holmban élőkkel. ... a bátrabb németek, livónok, rigaik felfegyverkezve ballisztáriusokkal és íjászokkal, hajóval felmentek a [Daugava] folyón. A Pünkösd [június 4.] utáni tizenötödik napon értek el a holmi erődhöz. Az ellenség, látva közeledésüket, merészen eléjük rohant, hogy megakadályozza a partra szállást. Kevésségük miatt a keresztények nagyon megrémültek, mert alig százötvenen voltak, miközben az ellenség sok volt, de énekszóval könyörögtek Isten segítségéért és irgalmáért, és miután megnyugodtak, partraszálltak. Elsőként Arnold, a Milícia Testvére szállt ki, akit a püspök szolgái és mások követtek egy másik hajóról. Mindannyian egyszerre közeledtek az ellenséghez. Eleinte a vízben harcoltak, az ellenség a partól lándzsákkal és kövekkel támadta őket, amelyek kegyetlenül hullottak rájuk; végül egy nagyon bátor küzdelem után elfoglalták a folyópartot. Az ellenség ott, hol védtelen volt, megsebesült a rájuk hulló nyilaktól; a harci egységek összeálltak és az ellenséget legyőzték. Sok ellenség menekülés közben meghalt; mások, akik át akartak úszni a folyón, megfulladtak; mások bemenekültek az erődbe; mások úszással próbáltak elmenekülni. Ráadásul Ako, hercegük és vezérük közöttük volt; ő volt a szerzője minden árulásnak és minden gonosznak; háborúra uszította Polozk királyát Riga népe ellen; összegyűjtötte a litvánokat; összehívta Treiden és egész Livónia népét a kereszténség ellen. Többek között őt is megölték, és a győzelem hírével együtt levágott fejét a püspökhöz küldték.
- ↑ Livónia Henrik krónikája X:9 ... a keresztények elérték a külváros falait, felgyújtották az erőd falait, majd a hajítógépekkel tüzet és köveket dobtak az erődbe. A ballisztáriak sokakat megsebesítettek az erődítményeken, és annyi ember meggyilkolása után az ellenség már nem tudta megvédeni magát. Holm népe, a gonosz szolgái, kénytelenek voltak megadni magukat; vezetőiket Rigába vitték, és ahogy megérdemelték, láncra vetették őket. ... A püspök elküldte ugyanazt Danielt a sáfárjával, Geveharddal, ballistariival és néhány mással, hogy vegye át a fent említett holmi erődöt.
- ↑ Livónia Henrik krónikája X:12) ... Polozk királya ... leereszkedtek a folyón, és hirtelen Holm erődjéhez értek, amelyet minden oldalról ostrom alá vettek. A livónok nem tudtak a hadsereg közeledéséről. Néhányan az erdőbe menekültek; mások a németekkel együtt az erődben gyültek össze. Amikor az erődöt bezárták, ballistarii felmenetek a sáncokra, és sokakat megsebesítettek. Az oroszok azonban nem ismerték a ballista művészetét, csak az íjét. Mégis sokan megsebesültek az erődítményeken a sok napos harc alatt, és egy hatalmas fakupacot felhozva megpróbálták felgyújtani az erődöt. Munkájuk azonban hiábavaló volt, mert sokukat a ballisztáriak sebesítettek meg, miközben fát szedtek. ... Az oroszok is készítettek egy olyan kis gépet, mint a németeké, de nem ismerve a kőhajítás művészetét, hátra dobták a követ és sok emberüket megsebesítették. Valóban, mivel kevés német volt, alig húszan, és mivel féltek a livónok árulásától, akik közül sokan az erődben voltak velük, felfegyverkezve ültek éjjel-nappal magasan a sáncokon, és őrizték az erődöt a barátokkal és barátoktól egyaránt. ... És mivel semmit sem nyert, miután tizenegy napig ostromolta az erődöt, hanem inkább emberei halálával veszített, és mivel félt a németek érkezésétől, felkelt egész seregével, és magával vitte a halottakat és a sebesülteket. visszahajózott saját hazájába.
Források
- ↑ Henrik Livónia krónikája: Henricus Lettus .szerk.: James A. Brundage: The Chronicle Of Henry Of Livonia (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-12888-9. Hozzáférés ideje: 2022. október 31. A könyv beszkennelt változatának letöltése.
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
 | Ez a lettországi településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
