Red Mitchell

Red Mitchell
Down Town Jazz Klub
Down Town Jazz Klub
Életrajzi adatok
Születési névKeith Moore Mitchell
BecenévRed
Született1927. szeptember 20.[1][2][3]
New York[4]
Elhunyt1992. november 8. (65 évesen)[1][2][3]
Salem[5]
IskoláiCornell Egyetem
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszernagybőgő
DíjakGyllene Skivan (1994)
Tevékenység
Kiadók
  • Black Saint
  • Enja Records
  • Bethlehem Records
Red Mitchell weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Red Mitchell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Red Mitchell (New York, 1927. szeptember 20. – Salem, 1992. november 8.) amerikai nagybőgős, zeneszerző, dalszerző, költő.

Pályafutása

Keith Mitchellt New Jersey-ben nevelte fel mérnök apja, aki szerette a zenét, míg édesanyja a költészetet. Mitchell első hangszerei a zongora, az altszaxofon és a klarinét voltak. A Cornell University mérnöki ösztöndíjat adott neki. 1947-ben az Egyesült Államok hadseregében basszusgitozott. A következő évben egy dzsessztrióban játszott New Yorkban.

Red Mitchell öccse − Whitey Mitchell − szintén basszusgitáros.

Mitchell dolgozott Mundell Lowe-val, Chubby Jacksonnal, Charlie Ventura-val, Woody Hermannel, Red Norvo-val, ]]Gerry Mulligan]]nal. Az 1950-es évek elején csatlakozott a nyugati parti dzsesszélethez André Previn, Shelly Manne, Hampton Hawes, Billie Holiday, Stan Seltzer, Ornette Coleman és Mahalia Jackson társaságában.

Dolgozott basszusgitárosként a Los Angeles-i televíziós és filmstúdiókban is, időnként fellépett a képernyőn. Mitchell Tal Farlowról és Zoot Simsről szóló dokumentumfilmekben is feltűnt. Az 1960-as évek elején a szaxofonos Harold Landdel egy kvintettet vezetett.

Mitchell 1968-ban Stockholmba költözött. 1986-ban, majd 1991-ben elnyerte Svédország Grammy-díját kompozícióiért és dalszövegeiért, mint zongorista, basszusgitáros és énekes.

Ebben az időszakban Clark Terry-vel, Lee Konitz-cal, Herb Ellis-szel, Jim Hall-lal, Joe Pass-szal, Kenny Barronnal, Hank Jones-szal, Ben Websterrel, Bill Mays-szel, Warne Marsh-szal, Jimmy Rowles-szal, Phil Woods-szal, Roger Kellaway-szel lépett fel és felvételeket készített. 1980-as évek közepén gyakran szerepelt duóban, leginkább Kellaway zongoraművésszel.

A svéd kormány 1992-ben Mitchellnek az Illis quorumot.[6]

Red Mitchell 1992 elején visszatérve az Egyesült Államokba és Oregonban telepedett le, ahol 65 éves korában, 1992-ben agyvérzésben meghalt.

Versgyűjteménye posztumusz jelent meg. Özvegye megírta az életrajzát.

Lemezválogatás

  • Red Schell & Conte Candoli, Hampton Hawes, Joe Maini, Chuck Thompson (1955)
  • Presenting Red Schell & James Clay, Billy Higgins, Lorraine Walsh Geller (1957)
  • Get Those Elephants Out'a Here − „The Schells": Whitey Schell and Blue Schell & André Previn (1012, 1958)
  • Hear Ye! & Carmell Jones, Harold Land, Leon Petties, Frank Strazzeri, (1961)
  • Fancy Dance & Joe Sample, J. C. Moses, (1969)
  • Chocolate Cadillac & Horace Parlan, Nisse Sandstrom, Rune Carlsson, Idrees Sulieman, 1976
  • Jim Hall and Red Schell, (1978)
  • Simple Isn't Easy, szólóalbum, (1983)
  • Home Suite, szólóalbum, (1985)
  • The &chell-Marsh Big Two: Hot House & Warne Marsh, (1985)
  • The Red Barron Duo & Kenny Barron, (1986)
  • Fifty Fifty & Roger Kellaway, (1987)
  • Doggin' Around, Live at the Loa & Herb Ellis, (1989)
  • Schell's Talking & Ben Riley, Kenny Barron, (1989)
  • Hear Ye! & Harold Land, Carmell Jones, Frank Strazzeri, Leon Pettis, (1989)
  • Evolution & Lars Jansson, Joakim Milder, (1995)
  • Live in Stockholm & Roger Kellaway, Joakim Milder, (1995)
  • Red Schell-Warne Marsh Big Two, Vol. 2, (1998)
  • Live at Port Townsend & George Cables, (1992, 2005)

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. ↑ A kitüntetést 1784-ben III. Gusztáv király vezette be, és először 1785-ben ítélték oda. Az Illis kvórumot ma Svédország kormánya ítéli oda, és jelenleg ez a legmagasabb kitüntetés, amelyet a kormány egy svéd állampolgárnak adományozhat.

Források

  • http://www.redmitchell.com/
  • https://www.allaboutjazz.com/musicians/red-mitchell
  • https://www.allmusic.com/artist/red-mitchell-mn0000883345#biography

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Red Mitchell című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Nemzetközi katalógusok