Lissodelphis

Lissodelphis
Északi delfinek (Lissodelphis borealis)
Északi delfinek (Lissodelphis borealis)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Delfinfélék (Delphinidae)
Alcsalád: Lissodelphininae
Nem: Lissodelphis
Gloger, 1841
Szinonimák
  • Delphinapterus J. E. Gray, 1846
  • Leucorhamphus Lilljeborg, 1861
  • Tursio Wagler, 1830
Elterjedés
A két Lissodelphis-faj elterjedési területe
A két Lissodelphis-faj elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lissodelphis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lissodelphis témájú kategóriát.

A Lissodelphis az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó nem.

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 élő faj tartozik:

E nembe tartozó delfinek nagyjából fekete színűek, de hasi részük fehér. Azon kevés delfinfélék közé tartoznak, amelyeknek nincs hátúszója. Az állatok kisméretű, karcsú óceáni delfinek. Habár a tudósok már régóta ismerik őket - az északi delfint Titian Peale 1848-ban és a déli delfint Bernard Germain de Lacépède 1804-ben írták le - az életmódjukról és szaporodásukról alig tudnak.

Előfordulásuk

Az északi delfin elterjedési területe a Csendes-óceán északi részének a mérsékelt övezete, nyugaton Kamcsatkától és Japántól keletre Brit Columbiáig és Alsó-Kalifornig (Baja California). Még nem ismert, hogy ezek az állatok vándorolnak-e rendszeresen. Viszont Kalifornia vizeiben megfigyelték, hogy az északi delfinek a kalmárok után jönnek télen és tavasszal. Nyáron nem lehet látni őket Kalifornia közelében. E faj inkább a nyílt vizeket kedveli. A Föld összes északi delfinjét még nem számolták össze, de becslések szerint Észak-Amerika partjainál körülbelül 14 000 ilyen állat van.

A déli delfin a déli félgömb összes vízében megtalálható. Főleg a Tasman-tengerben figyelhetők meg.

Megjelenésük

Mindkét faj karcsú, kis, egyenes mellúszókkal és kicsi farokúszóval. Egyik fajnak sincs hátúszója. A Csendes-óceánban az északi delfin az egyetlen delfinfaj ezzel a tulajdonsággal. Hasonlóképpen a déli félgömbön a déli delfin az egyetlen faj ezzel a tulajdonsággal. A két fajt a testükön levő fehér foltokról lehet megkülönböztetni. Mindkét fajnak fehér a hasi része, de a déli delfinnél nagyobb helyet foglal el; a fehér folt átnyúlik az állat oldalára, a mellúszókra, a csőrre és a homlokra.

Az északi delfin hímek körülbelül 220 centiméteresek az ivarérettségük elérésekor; a nőstények 200 centiméteresek. Mindkét nem 10 évesen válik kifejlett állattá. Az újszülött delfinek, körülbelül feleakkorák, mint a szülők. A déli delfin valamivel nagyobb és nehezebb, mint rokona: legfeljebb 250 centiméter hosszú és 100 kilogramm testtömegű; az északi delfin legfeljebb 80-90 kilogrammos. Az állatok körülbelül 40 évig élnek.

Életmódjuk

Mindkét faj társas állat. Általában több száz egyed van egy csoportban, de néha akár háromezren is összegyűlhetnek.[1] Délen a csapatok sötét delfinnekkel (Lagenorhynchus obscurus) és Globicephala-fajokkal is társulnak, míg északon csendes-óceáni fehérsávos delfinnekkel (Lagenorhynchus obliquidens) „útaznak” együtt. A leggyorsabb úszóállatok közé tartoznak; csúcssebességük meghaladja a 40 km/h is. Időnként nagyon játékosak, és ki-ki szöknek a vízből, vagy farkukkal csapják a vizet, míg máskor nagyon csendesek és alig észrevehetőek. Észrevettek olyan állatokat is, amelyek 7 méteres magasságba szöktek fel.

A Lissodelphis-fajok általában kerülik a hajókat, de azért már megfigyeltek állatokat, amelyek kihasználták a hajók orrvizét.

Eddig nem jegyeztek fel partra vetett északi delfineket, viszont a Chatham-szigeteknél 77 déli delfin került a partra.

Védelmük

Manapság egyik fajt sem vadásszák, és az eddigi védelmi intézkedéseknek köszönhetően, úgy tűnik, hogy a Lissodelphis-fajok jövője biztosított. Az 1980-as években több tízezer északi delfin gabalyodott bele az úszóhálókba. 1993-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete betiltotta az ilyen úszóhálókat. A cetek védelmezői szigorú intézkedéseket tesznek, azért, hogy ez a betiltás legyen betartva.

Az északi delfineket megpróbálták fogságban tartani, de 3 hét után, ismeretlen okok miatt az állatok elpusztultak. Csak egy példány maradt életben 15 hónapig. Eddig a déli delfinnel még nem próbálkoztak.

Jegyzetek

  1. The northern right whale dolphin Lissodelphis borealis in the eastern North Pacific S. Leatherwood and A. Walker (1979) in "Behaviour of Marine Mammals" Vol 3. pp85-141

Források

  • Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).
  • National Audubon Society Guide to Marine Mammals of the World ISBN 0-375-41141-0
  • Encyclopedia of Marine Mammals ISBN 0-12-551340-2
  • Whales, Dolphins and Porpoises, Mark Carwardine, ISBN 0-7513-2781-6

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Right whale dolphin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap