Legio V Macedonica

Legio V Macedonica

Gallienus pénze az V. légió sasával

Dátum	i. e. 43 - 5. század
Ország	Római Birodalom
Típus	római légió
Diszlokáció	Oescus és Troesmis (Moesia); Potaissa (Dacia)
Jelvények
bika és sas
A Wikimédia Commons tartalmaz Legio V Macedonica témájú médiaállományokat.

A Legio V Macedonica (legio quinta macedonica, V. makedóniai légió) a Balkánon, Moesia és Dacia provinciában állomásozó római légió volt. Jelvénye a bika, néha a sas (minden légiónak volt sasa, de az V. különös tiszteletben tartotta Jupiter kedvenc madarát).

Története

Az egységet valószínűleg Octavianus (a leendő Augustus császár) és Caius Vibius Pansa consul állította fel i.e. 43-ban. Néhány évtizedig nem történik róla említés, bár a korból ismert az V Urbana és V Gallica légió, amelyek talán azonosak a V Macedonicával. Részt vett az actiumi csatában és veteránjait Venetóban, majd később (i. e. 15 körül) Föníciában, a mai Bejrútban telepítették le.

A légió i. e. 30 és i. sz. 6 között Macedoniában szolgált, innen származik a neve. Feltételezések szerint az alatt az idő alatt a IV Scythicával közösen legyőzte a Balkánra betörő szkítákat és részt vett Tiberius (a leendő császár) i.e. 20-as pártusok elleni hadjáratában (a III Gallica, VI Ferrata, X Fretensis és XII Fulminata légióval együtt). A győzelem után a pártusok visszaszolgáltatták azokat a légiós jelvényeket, amelyeket még az i.e. 53-as carrhaei csatában zsákmányoltak. A feliratok tanúsága szerint a IV Scythicával közösen utakat, hidakat és egyéb épületeket is építettek.

I. sz. 6-ban átirányították a moesiai Oescus városába (az Olt és a Duna összefolyásához a mai bulgáriai Gigen mellett) és 61-ig az al-dunai határvonalat védte a dákok betöréseivel szemben. 62-ben a pontusi régióba, a Fekete-tenger déli partvidékére küldték a légiót. Alegységei, valamint a XII Fulminata és IV Scythica légió részt vett a Lucius Caesennius Paetus vezette, balsikerű armeniai hadjáratban. A csorbát Gnaeus Domitius Corbulo syriai helytartó köszörülte ki, amikor a pártusok ellen győzelmet aratott a III Gallica, VI Ferrata és X Fretensis egységgel közösen. Ebben a hadjáratban Annius Vinicianus (Corbulo veje) parancsnokságával részt vett a V Macedonica főereje is.

Röviddel később a zsidók fellázadtak, és az V. légiót Galileába küldték, ahol Titus Flavius Vespasianus a X Fretensis és XV Apollinaris légióval lassan dél felé vonulva leverte az ellenállást. A V Macedonica katonái foglalták el a szamaritánusok fő templomát a Gerizim-hegyen. A háború 68-ban, Nero öngyilkossága után megakadt, mert polgárháború tört ki az utódlás miatt. A következő évben Vespasianust katonái császárrá kiáltották ki, Alexandriában elvágta Róma gabonautánpótlását és az év végére a szenátussal is elismertette magát. A zsidó háborút fia, Titus folytatta, aki elfoglalta Jeruzsálemet. A győzelem után a V Macedonica elkísérte Titust Alexandriába, majd visszatért Oescusba.

86-ban nagy dák sereg csapott le Moesiára és legyőzte az ott állomásozó légiókat. Domitianus császár átszervezte a határvidéket, Moesiát két részre osztotta. A V Macedonica Moesia Inferiort védte (a I Italica és XI Claudia légióval együtt). 88-ban a rómaiak átkeltek a Dunán, és Tapaenél legyőzték a dákok királyát, Decebalust. Germania Superior helytartója, Lucius Antonius Saturninus azonban 89-ben fellázadt, így a hadjáratot félbe kellett szakítani.

98 körül a légióban szolgált a leendő császár, Hadrianus. 101–106 között az egység részt vett Traianus császár dákok elleni háborúiban, és a győzelem után, 107-ben áthelyezték a Duna deltájához, Troesmis (a mai romániai Turcoaia mellett) városához, ahol a roxolánok tevékenységét kísérte figyelemmel. Néhány évvel később, 115–117-ben néhány alegysége elkísérte Traianust annak pártus hadjáratára. 132–136-ban szintén katonákat küldött Judeába a Bar Kochba-féle felkelés leverésére.

A légió katonái egyéb feladatokat is elláttak: szolgáltak Moesia Inferior helytartójának udvarában, a Délkeleti-Kárpátokban Bodzavásár közelében erődöt építettek és védték a krími görög városokat.

160 után ismét a pártusok ellen vonultak, ezúttal Lucius Verus társcsászár parancsnoksága alatt. A győzelem után Dacia Porolissensis provincia Potaissa városába (a mai Torda) helyezték át őket. Commodus császár uralkodásának elején Pescennius Niger és Clodius Albinus (két majdani császár) a V Macedonica és XIII Gemina segítségével verte le a birodalomba betörő szarmatákat. Ezután a lázongó dák aranybányászok által felbérelt zsoldoshadsereg ellen vetették be őket és Commodus a Pia Constans (hűséges és megbízható), valamint két évvel később, 187-ben a Pia Fidelis (hűséges és lojális) nevet adományozta az egységnek.

193-ban, Publius Helvius Pertinax császár meggyilkolása után Pannonia Superior helytartója, Lucius Septimius Severus Rómába vonult, hogy elfoglalja a trónt. Dacia Porolissensisben fivére, Geta volt a helytartó és a légió azonnal az új császár pártjára állt. A V Macedonica és XIII Gemina alegységei elkísérték Severust a fővárosba és segítették a többi trónkövetelővel szembeni harcában. A következő polgárháborúban Severus Clodius Albinusszal, a V Macedonica volt tisztjével került szembe, a légió pártállása azonban nem ismeretes.

A légió a 3. század folyamán jórészt Potaissában maradt. 244-245-ben a XIII Geminával együtt legyőzték a carpi törzset, amelyről a Kárpátokat elnevezték. Valerianus császár (253-260) a Pia III Fidelis III (háromszor hűséges, háromszor lojális) melléknevet adományozta a légiónak. Fia, Gallienus idején már a Pia VII Fidelis VII dicséretet is elérték, valószínűleg azért, mert egy újdonságnak számító mobilis lovasegységgel segítették őt a két trónkövetelő, Ingenuus és Regalianus ellenében. Ezt az alegységét Galliában is bevetették 269–271-ben, a lázadó gall császár, Victorinus ellen.

274-ben Aurelianus feladta Daciát, a légió pedig visszatért Oescusba.

A mobilis lovasegységet Diocletianus elvette a légiótól és betagozta a birodalmi mobilis elit hadseregbe (ún. comitatenses). Előbb a szászánidák ellen vetették be őket, majd Egyiptomban állomásoztak, egészen az ötödik század elejéig. Az utolsó említés szerint Szíriába küldték őket. Az eredeti légió Moesiában maradt, és valószínűleg mindkét egységét a bizánci hadseregbe integrálták.