Jameni csata

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Jameni (Yameni) csata

Időpont

1279. március 19.

Helyszín

Jamen (Yamen), Kuangtung (Guangdong)

Eredmény

Mongol győzelem

Szemben álló felek

Kína	Mongol Birodalom

Parancsnokok

Csang Si-csie (Zhang Shijie)

Csang Hung-fan (Zhang Hongfan)

Szemben álló erők

1000+ hajó, többnyire kereskedelmi hajók, hadihajó fedezettel; 200 ezer ember, többnyire civilek és udvari hivatalnokok

50+ hadihajó,
20 ezer, főleg kínai katona

Veszteségek

100 ezer halott

ismeretlen

Térkép

Jameni csata

Pozíció Kína térképén

é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.27, 113.0822.270000°N 113.080000°EKoordináták: é. sz. 22° 16′ 12″, k. h. 113° 04′ 48″22.27, 113.0822.270000°N 113.080000°E

A jameni (yameni) csata a mongolok és a kínaiak között 1279. március 19-én vívott tengeri ütközet. Az összecsapás eredményeként Kubiláj mongol nagykán átvette a hatalmat Kína felett is, így a Szung (Song)-dinasztia bukása után megalapította a Jüan (Yuan)-dinasztiát. A csatát megörökíti a Szung könyv, ami a Kína történetét feldolgozó Huszonnégy történeti mű 20. könyve.

Előzmények

A trónharc lezárultával újra terjeszkedő Mongol Birodalom egy nagyobb támadására 1265-ben került sor, amikor Kubiláj Szecsuanban vereséget mért a Szung (Song) csapatokra és 147 hajót is zsákmányolt tőlük.^[1]

A Szung (Song)-dinasztia kormányzata, felismerve a halálos veszélyt, nagy erőfeszítéseket tett védelmi képességeinek növelésére. Csia Sze-tao (Jia Sidao) kancellár reformokat vezetett be a korrupció ellen, és nagyobb áldozatokat követelt a vagyonosoktól is a védekezés céljaira.^[2] Ez elégedetlenséget okozott az uralkodó osztályon belül, amit Kubiláj kihasznált a maga javára. 1264-ben már megalapította a maga dinasztiáját Jüan (Yuan) (kínaiul „ősi”) néven a mai Peking helyén lévő Tatu (Dadu) városában, és kínai tanácsadókkal vette körül magát.^[3] Földet és vagyont adományozott a Szung (Song)-dinasztia dezertőreinek, foglyokat bocsátott szabadon és más gesztusokat tett.^[4]

Kubiláj erői 1268-tól 1273-ig ostromolták Hsziangjang (Xiangyang) erőd-városát a Han folyó partján, amely az utolsó nagyobb akadály volt a Jangce termékeny völgye felé vezető útjukban.^[5] A Szung (Song) erői többször is megpróbálták megtörni a blokádot, de mindannyiszor véres vereséget szenvedtek Kubiláj „nemzetközi” csapataitól, amelyek nagyrészt kínaiakból, emellett dzsürcsikből, koreaiakból, ujgurokból, mongolokból, közel-keleti muzulmánokból álltak.^[6] A sikeres ostrom után Kubiláj a kínai Si Tien-cö (Shi Tianze) tábornokra és Baján mongol hadvezérre bízta csapatainak irányítását, de Si Tien-cö (Shi Tianze) meghalt már 1275-ben. Ekkor Baján egy 200 000 fős, nagyrészt kínaiakból álló sereget kapott a Szung (Song) elleni támadásra.^[7]

1275 márciusában Baján csapatai legyőzték Csia Sze-tao (Jia Sidao) kancellár 130 000 fős seregét.^[8] 1276-ra a Jüan (Yuan) hadsereg meghódította a Szung (Song) csaknem teljes területét, beleértve a fővárost, Hangcsout is.^[9] Hszie (Xie) anyacsászárnő (1208–1282) hiába próbált tárgyalni Bayannal, meg kellett adnia magát.^[10] Kubiláj ennek nyomán megtiltotta a további fosztogatást és hercegi címet adományozott a gyermek Kung (Gong) császárnak, akit azonban végül Tibetbe száműztek és ott 1296-tól szerzetes lett.^[11] Az udvar egy része a császár két testvérével a tengerpartra menekült és ott szervezte meg az ellenállást.^[12]

A csata

A kínai hadihajók egy része, kb. ezer a kikötő öble előtt össze lett láncolva, védve a bejáratot egyúttal megakadályozva a szökéseket. A mongolok gyújtóhajókat irányoztak a formációnak, de a kínaiak erre felkészülve sárral kenték be őket. Ekkor a mongol erők a kínai hadat a tenger és szárazföld felől is blokád alá vették, ami már sikerrel járt, ugyanis hamar kimerült a hatalmas sereg készlete, tengervízre és szárított eledelre fanyalodtak, ami legyengítette őket. A mongolok nem ágyúztak, mert a vezér nem akarta a láncgyűrűt felbontani, ami a kínai hajók manőverezését nagyban megkönnyítette volna. Ehelyett a négy égtáj szerint szétosztotta a hadát, majd megtévesztésként egy kisebb támadás után mulatozást imitáló zenét játszottak, hogy a kínaiak éberségét elaltassák.

Ezután délben középen ismét egy kisebb támadásnak látszó csapást indítottak, ám a fedélzeten nagyszámú íjász rejtőzött. Kellő közelségbe érve lenyilazták az őrséget, akik nem voltak felkészülve egy nagy erejű támadásra. Hét hajót rögtön el tudtak foglalni, a fedélzetet birtokba véve ellehetetlenítették a hajók mozgatását. A koncentrált mongol támadás könnyedén felőrölte a legyengült kínai védelmet. A kialakult zűrzavarban nem volt lehetséges a kínai haderőt irányítani, a mongolok a katonai hajók után a szolgák és hivatalnokok mészárlásába kezdtek. A mongolok a védőgyűrűt megbontva a kínai vezérkar ellen támadtak, a hivatalnokok hajóin áttörve. A Kínai vezetés a helyzetet látva egy tucat hajót eloldozva, a legjobb harcosokat összegyűjtve próbált elmenekülni. A menekülés meghiúsulásakor a kínai miniszterelnök a gyermek örökössel a vízbe vetette magát, amit sok vezetője követett. Feljegyzések szerint a csata után százezernyi holttest lebegett a tengeren.

Jelentősége

Kubiláj kán Kína történetének első külföldi uralkodójaként,^[13] a mongol Jüan-dinasztia (Yuan-dinasztia) alapítójaként egyesítette uralma alatt a tulajdonképpeni Kínát, Mongóliát, Tibetet, Mandzsúriát, Koreát.