Honvédelmi kormány (Görögország)

A honvédelmi kormány (vagy ideiglenes kormány) az első világháború idején a hivatalos görög kormánnyal szembeszegülő ellenkormány volt, Venizélosz görög politikus vezetésével.

Története

Elefthériosz Venizélosz, a szövetséges ideiglenes kormány vezetője
Elefthériosz Venizélosz, a szövetséges ideiglenes kormány vezetője
Venizéloszra felesküdő görög katonák
Venizéloszra felesküdő görög katonák
A kormány három legfőbb embere (balról jobbra): Kunturiotisz, Venizélosz és Danglísz
A kormány három legfőbb embere (balról jobbra): Kunturiotisz, Venizélosz és Danglísz

Miután az első világháborúban a Balkáni helyzet egyre forrósodott, és az 1914-es sikertelen osztrák–magyar támadások után az összehangolt német, osztrák–magyar és bolgár koncentrált támadás elsöpörte a szerb haderőt, a közeli görög kormány sem hagyhatta teljesen figyelmen kívül a helyzetet. Ekkor a görög trónon I. Konstantin állt. A király viszont nem nyújtott sok reményt a „radikálisoknak”, ugyanis esze ágában sem volt, ha lehető, háborúba lépni az antant oldalán, amiben az az állapot is közbejátszott, hogy a király német családból származott. Felesége, Zsófia porosz királyi hercegnő II. Vilmos német császár unokahúga volt, így fatális hiba lett volna az ekkor még roppant erővel bíró központi hatalmak ellen a háborút deklarálni. Ezt 1916-ra megelégelte az Antant és a Venizélosz volt görög miniszterelnök vezette ellenzék, ezért a görög ellenzékiek kikiáltották a görög ideiglenes honvédelmi kormányt. Kikiáltása után nem sokkal már a honvédelmi kormányt támogatta a haditengerészet nagy része és a Szalonikiben állomásozó görög katonaság támogatásával, Kréta szigetére költözött 100, őt támogató tisztel. Ennek ellenére mivel a hadsereg nagy része a hivatalos görög kormánynak engedelmeskedett, az antantbarát görög hadsereget is megkezdték szervezni.

A honvédelmi kormány kikiáltása után, Venizélosz 1916. november 25-én deklarálta a háborút a Német Császárság és Bulgária ellen. De mivel a görög hadsereg nagyobb része a királynak vallott hűséget, ez még nem vezetett hadiállapothoz, sőt Athén utcáin még a kormányhű és a honvédelmi kormány mellett álló katonák között még összecsapásra is került sor, ami végül a királyhű egység lefegyverzésével végződött. A csetepaté után, viszont az antantpárti görög „állam” katonái ostromgyűrűbe zárták Athént. A honvédelmi kormány ennek ellenére nehézségekkel küszködött. Nem tudtak sok katonát toborozni, mert Krétán kívül, csak az erősen török ellenes hangulatú Égei-tengeri szigetek jelentettek erős bázist. A kormány helyzetét az is nehezítette, hogy az antantól nem kapott egységes támogatást. Bár a Venizélosz kormány hadat üzent Németországnak, Németország is az athéni kormányt ismerte el, így nem tekintették magukat hadban álló félként Görögországgal szemben. A válság végül csak 1917-ben oldódott meg. Az antant hatalmaknak, a Balkánon 1917-re jobban szükségük volt Görögországra, mint valaha, így ultimátumot küldtek a királynak, hogy mondjon le. A király végül nagy nyomásra le is mondott fia, Sándor javára, aki belépett a háborúba. A királyváltás után kinevezték Venizéloszt görög miniszterelnökké, immár másodszorra életében.

Tagjai

  • Elefthériosz Venizélosz – miniszterelnök
  • Panagiótisz Danglísz – hadügyminiszter
  • Pavlosz Kunturiotisz – a haditengerészet vezetője
  • Emmanuel Zimvrakakisz – vezérkari főnök
  • Temisztoklisz Szofulisz – belügyminiszter
  • Nikolaosz Politisz – külügyminiszter
  • Miltiadisz Negrepontisz – pénzügyminiszter
  • Thalisz Kutupisz – gazdaságügyi miniszter
  • Dimitriosz Dinga – igazságügy miniszter
  • Georgiosz Averof – oktatásügyi miniszter
  • Alexandrosz Kasszavetisz – közlekedésügyi miniszter
  • Leonidasz Embeirikosz – szociális és Munkaügyi miniszter
  • Szpiridon Szimosz – menekültügyi miniszter
  • Andreasz Mihalakopulosz – újratelepítési miniszter

Utóélete

A háborúban a görög csapatok bátran harcoltak, a Balkán elleni összpontosított antant támadásban sikeresen legyőzték a bolgár csapatokat az angol–francia egységekkel együtt. A béke aláírásakor, mivel győztes félként segítette az antant erőket, megkapta Görögország Bulgáriától Szalonikit, Törökországtól pedig Kelet-Thrákiát és Szmirna környékét. Miután Sándor király meghalt, a görögök népszavazás alapján visszahívták I. Konstantint, akit viszont 1922-ben, mivel a Törökországgal újra hadban álló ország hadseregét megsemmisítették a török erők, újból (véglegesen) lemondattak.

Lásd még

Források

  • Galántai József: Az első világháború (Gondolat Kiadó, 1980) ISBN 963-280-498-8

Külső hivatkozások

  • A kormány tagjai (fénykép)
Sablon:Görögország az első világháborúban
  • m
  • v
  • sz
Görög személyek
I. Konstantin •  I. Sándor •  Elefthériosz Venizélosz •  Panagiótis Danglís •  Pavlos Kountouriotis •  Emmanuel Zymvrakakis •  Joánisz Metaxász
Külföldi (francia) személyek
Maurice Sarrail •  Louis Dartige du Fournet •  Louis Franchet d’Espèrey
Politikai események
Honvédelmi kormány (Görögország) •  A görög honvédelmi kormány hadüzenete (1916) •  Görögország hadba lépése (1917)
Csaták
Görög belháború (1916-1917) •  1918-as balkáni offenzíva •  Skra-di-Legeni csata •  Doirani csata
Következmények
Sablon:Az első világháború balkáni frontja
  • m
  • v
  • sz
Az első világháború balkáni frontja
Események
Bulgária hadba lépése · Montenegró hadba lépése · Románia hadba lépése · Szerbia hadba lépése · Bukaresti béke
Frontok, hadjáratok
Szerbia elleni hadjárat · Montenegró elleni hadjárat · Romániai front · Makedóniai front
  • Első világháború Az első világháború portálja
  • Politika Politika-portál