Helyettesítéses integrálás

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

A helyettesítéses integrálás egy matematikai módszer függvények integráljának kiszámítására vagy primitív függvényének meghatározására.

Ez az ellenpárja a differenciálás láncszabályának.

Legyen   I R {\displaystyle I\subseteq {\mathbb {R} }}   egy intervallum, és   g : [ a , b ] I {\displaystyle g:[a,b]\to I}   egy folytonos, legalább egyszer differenciálható függvény.

Tegyük fel, hogy f : I R {\displaystyle f:I\to \mathbb {R} } egy folytonos függvény, akkor:

g ( a ) g ( b ) f ( x ) d x = a b f ( g ( t ) ) g ( t ) d t . {\displaystyle \int \limits _{g(a)}^{g(b)}f(x)\,dx=\int \limits _{a}^{b}f(g(t))g'(t)\,dt.}

A Leibniz-féle jelölést használva, az x = g ( t ) {\displaystyle x=g(t)} behelyettesítés adja: d x / d t = g ( t ) {\displaystyle dx/dt=g'(t)} és így formálisan d x = g ( t ) d t {\displaystyle dx=g'(t)\,dt} , mely a kívánt behelyettesítés d x {\displaystyle dx} -re.

A szabályt lehet balról jobbra vagy jobbról balra alkalmazni. Az utóbbi eset u-helyettesítés néven is ismert.

Kapcsolat a számítás alapvető elméletével

Az integrálás behelyettesítéssel módszer, mely a 'számítás alapvető elméletéből' vezethető le.

Legyen ƒ és g két függvény, melyek eleget tesznek a fenti hipotézisnek, hogy ƒ folytonos egy I tartományban, és g {\displaystyle g'\,} is folytonos a [a,b] zárt intervallumban. Ekkor f ( g ( t ) ) g ( t ) {\displaystyle f(g(t))g'(t)} függvény is folytonos [a,b]-ben. Ezért az integrál:

g ( a ) g ( b ) f ( x ) d x {\displaystyle \int \limits _{g(a)}^{g(b)}f(x)\,dx}

és

a b f ( g ( t ) ) g ( t ) d t {\displaystyle \int \limits _{a}^{b}f(g(t))g'(t)\,dt}

létezik, és majd, hogy azonosak. Mivel ƒ folytonos, rendelkezik egy F antideriválttal. A F g {\displaystyle F\circ g} összetett függvény definiálható. Mivel F és g differenciálhatók, a láncszabály értelmében:

( F g ) ( t ) = F ( g ( t ) ) g ( t ) = f ( g ( t ) ) g ( t ) . {\displaystyle (F\circ g)'(t)=F'(g(t))g'(t)=f(g(t))g'(t).}

A számítás alapvető elméletét kétszer alkalmazva:

a b f ( g ( t ) ) g ( t ) d t = ( F g ) ( b ) ( F g ) ( a ) = F ( g ( b ) ) F ( g ( a ) ) = g ( a ) g ( b ) f ( x ) d x , {\displaystyle \int \limits _{a}^{b}f(g(t))g'(t)\,dt=(F\circ g)(b)-(F\circ g)(a)=F(g(b))-F(g(a))=\int \limits _{g(a)}^{g(b)}f(x)\,dx,}

mely éppen a behelyettesítési szabály.

Példák

Tekintsük a következő integrált:

0 2 x cos ( x 2 + 1 ) d x {\displaystyle \int _{0}^{2}x\cos(x^{2}+1)\,dx}

Ha elvégezzük a u = x2 + 1 behelyettesítést, azt kapjuk, hogy: du = 2x dx és

x = 0 x = 2 x cos ( x 2 + 1 ) d x = 1 2 u = 1 u = 5 cos ( u ) d u = 1 2 ( sin ( 5 ) sin ( 1 ) ) . {\displaystyle \int _{x=0}^{x=2}x\cos(x^{2}+1)\,dx={\frac {1}{2}}\int _{u=1}^{u=5}\cos(u)\,du={\frac {1}{2}}(\sin(5)-\sin(1)).}

Fontos megjegyezni, hogy mivel az alsó limit x = 0-t, u = 02 + 1 = 1-val helyettesítettük, valamint a felső limit x = 2 –t, u = 22 + 1 = 5 kifejezéssel, az x visszahelyettesítése szükségtelen. A  : 0 1 1 x 2 d x {\displaystyle \int _{0}^{1}{\sqrt {1-x^{2}}}\;dx} integrál képletet jobbról balra szükséges alkalmazni: A x = sin(u), dx = cos(udu helyettesítés hasznos, mert ( 1 sin 2 ( u ) ) = cos ( u ) {\displaystyle {\sqrt {(1-\sin ^{2}(u))}}=\cos(u)} :

0 1 1 x 2 d x = 0 π 2 1 sin 2 ( u ) cos ( u ) d u = 0 π 2 cos 2 ( u ) d u = π 4 {\displaystyle \int _{0}^{1}{\sqrt {1-x^{2}}}\;dx=\int _{0}^{\frac {\pi }{2}}{\sqrt {1-\sin ^{2}(u)}}\cos(u)\;du=\int _{0}^{\frac {\pi }{2}}\cos ^{2}(u)\;du={\frac {\pi }{4}}}

Az integrál számítható a részenkénti integrálás szabályai szerint, néhány behelyettesítés után.

Antideriváltak

A behelyettesítési módszer az antideriváltak meghatározására is használható.

Példa az antiderivált meghatározásra:

x cos ( x 2 + 1 ) d x = 1 2 2 x cos ( x 2 + 1 ) d x = 1 2 cos u d u = 1 2 sin u + C = 1 2 sin ( x 2 + 1 ) + C {\displaystyle \quad \int x\cos(x^{2}+1)\,dx={\frac {1}{2}}\int 2x\cos(x^{2}+1)\,dx={\frac {1}{2}}\int \cos u\,du={\frac {1}{2}}\sin u+C={\frac {1}{2}}\sin(x^{2}+1)+C}

ahol C tetszőleges integrálási konstans.

Megjegyezzük: nem volt integrálási határ, de az utolsó lépésben megfordítottuk az eredeti helyettesítést: u = x2 + 1.

Alkalmazás a valószínűségszámításban

A behelyettesítési módszer a következő fontos kérdés megválaszolásában használható a valószínűségszámításban:

Legyen adott egy X {\displaystyle X} valószínűségi változó, p x {\displaystyle p_{x}} valószínűségi sűrűséggel, és egy másik valószínűségi változó, Y {\displaystyle Y} , mely kapcsolódik X {\displaystyle X} -hez a következő egyenlettel: y = Φ ( x ) {\displaystyle y=\Phi (x)} , a kérdés: mi az Y {\displaystyle Y} valószínűségi sűrűsége? A kérdést könnyű megválaszolni, ha előtte válaszolunk egy kissé különböző kérdésre:

Mi annak a valószínűsége, hogy Y {\displaystyle Y} egy bizonyos S {\displaystyle S} alhalmaz része?

Jelöljük ezt a valószínűséget P ( Y S ) {\displaystyle P(Y\in S)} .

Ha Y {\displaystyle Y} valószínűségi sűrűsége p y {\displaystyle p_{y}} , akkor a válasz:

P ( Y S ) = S p y ( y ) d y , {\displaystyle P(Y\in S)=\int _{S}p_{y}(y)\,dy,}

de ez nem túl használható, mert nem ismerjük py-t; ezt kell először kitalálni.

Előre haladhatunk, ha tekintjük X {\displaystyle X} . Y {\displaystyle Y} felvesz egy értéket S-ben, ha X felvesz értéket Φ 1 ( S ) {\displaystyle \Phi ^{-1}(S)} -ben, így

P ( Y S ) = Φ 1 ( S ) p x ( x ) d x . {\displaystyle P(Y\in S)=\int _{\Phi ^{-1}(S)}p_{x}(x)\,dx.}

Az x -et y –ra változtatva

P ( Y S ) = Φ 1 ( S ) p x ( x )   d x = S p x ( Φ 1 ( y ) )   | d Φ 1 d y |   d y . {\displaystyle P(Y\in S)=\int _{\Phi ^{-1}(S)}p_{x}(x)~dx=\int _{S}p_{x}(\Phi ^{-1}(y))~\left|{\frac {d\Phi ^{-1}}{dy}}\right|~dy.}

ezt kombinálva az első egyenletünkkel, kapjuk:

S p y ( y )   d y = S p x ( Φ 1 ( y ) )   | d Φ 1 d y |   d y {\displaystyle \int _{S}p_{y}(y)~dy=\int _{S}p_{x}(\Phi ^{-1}(y))~\left|{\frac {d\Phi ^{-1}}{dy}}\right|~dy}

így:

p y ( y ) = p x ( Φ 1 ( y ) )   | d Φ 1 d y | . {\displaystyle p_{y}(y)=p_{x}(\Phi ^{-1}(y))~\left|{\frac {d\Phi ^{-1}}{dy}}\right|.}

Abban az esetben, ha X {\displaystyle X} és Y {\displaystyle Y} több korrelálatlan változótól függ, azaz p x = p x ( x 1 x n ) {\displaystyle p_{x}=p_{x}(x_{1}\ldots x_{n})} , és y = Φ ( x ) {\displaystyle y=\Phi (x)} , p y {\displaystyle p_{y}} -t kapjuk több behelyettesítés után, akkor az eredmény:

p y ( y ) = p x ( Φ 1 ( y ) )   | det [ D Φ 1 ( y ) ] | . {\displaystyle p_{y}(y)=p_{x}(\Phi ^{-1}(y))~\left|\det \left[D\Phi ^{-1}(y)\right]\right|.}

Irodalom

  • Hewitt, Edwin; Stromberg, Karl: Real and abstract analysis. (hely nélkül): Springer-Verlag. 1965. ISBN 978-0387045597  
  • Katz, V: Change of variables in multiple integrals: Euler to Cartan. (hely nélkül): Mathematics Magazine 55. 1982. ISBN 978-0387045597  
  • Reiman istván: Matematika. (hely nélkül): Typotex Kft. 2011. ISBN 9789632793009  
  • Gerőcs L.-Dr.Vancsó Ödön: Matematika. (hely nélkül): Akadémia Kiadó Zrt. 2010. ISBN 9789630584883  

Kapcsolódó szócikkek