Déltengeri fecske
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hirundo tahitica (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Déltengeri fecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Déltengeri fecske témájú médiaállományokat és Déltengeri fecske témájú kategóriát. |
A déltengeri fecske (Hirundo tahitica) a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a fecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Brunei, Kambodzsa, a Fidzsi-szigetek, Francia Polinézia, India, Indonézia, Japán, Malajzia, Mianmar, Új-Kaledónia, Pápua Új-Guinea, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, a Salamon-szigetek, Tajvan, Thaiföld, Kelet-Timor, Tonga, Vanuatu és Vietnám partjainál található meg leginkább, de kezd elterjedni az erdős felvidéken is.
Alfajai
- Hirundo tahitica javanica (Sparrman, 1789) – Andamán- és Nikobár-szigetek, Mianmar partvidéke, dél-Thaiföld, dél-Kambodzsa, dél-Vietnám, innen délre a Szunda-szigetekig, keletre a Fülöp-szigetekig;
- Hirundo tahitica namiyei (Stejneger, 1887) – Rjúkjú-szigetek, Tajvan;
- Hirundo tahitica frontalis (Quoy & Gaimard, 1830) – észak- és nyugat-Új-Guinea;
- Hirundo tahitica albescens (Schodde & Mason, 1999) – dél- és kelet-Új-Guinea;
- Hirundo tahitica ambiens (Mayr, 1934) – Új-Britannia;
- Hirundo tahitica subfusca (Gould, 1856) – Új-Írországtól a Salamon-szigeteken, Új-Kaledónián és Vanuatun keresztül a Fidzsi-szigetekig és Tongáig;
- Hirundo tahitica tahitica (J. F. Gmelin, 1789) – Társaság-szigetek (Moorea, Tahiti).
A korábban alfajnak tekintett Hirundo tahitica domicola ma külön fajként van elismerve (Hirundo domicola).
Megjelenése
Testhossza 13 centiméter. Szárnyai, háta, farka és feje teteje kékes fekete árnyalatú. Pofája és torka vöröses. Farka nem annyira villás mint a hozzá hasonló füsti fecskének vagy a Hirundo neoxenának.
Életmódja
Tápláléka rovarokból, legfőképp legyekből áll, melyeket a levegőben kap el és eszik meg.
Szaporodása
Csésze alakú fészkét sárból készíti sziklapárkányokra vagy épületekre és lágyabb anyagokkal béleli. Fészekalja 2–3 tojásból áll.
Források
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. január 20.) (angolul)
- ↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. január 20.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. január 20.) (angolul)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
